A kezdetek...

Igazából azzal kéne kezdjem, hogy megmagyarázom annak aki ezt olvassa, és talán magamnak is, hogy mi vezetett oda, hogy "blogolásba" kezdjek. Az utóbbi időben túl céltalannak éreztem az életem, és túl elviselhetetlennek. Igyhát arra a következtetésre jutottam, hogy talén ezzel kéne megpróbálkoznom. Hiszen ezáltal magamon is könnyitek, hogy megosztom fura világlátásomat másokkal és megeshet, hogy akár azok a "mások" tanulnak belölle, vagy bővülnek a tapasztalataik, már ha sok az empátia bennetek és olyan beleéléssel tudjátok majd elolvasni irásaimat, hogy a sajátotok ként is élitek akár meg. Persze annak hátranyai is lehetnek de mivel én jelentéktelen emberke vagyok számotokra, nem hinnem, hogy túlzottan megviselhetne. Amúgy ha már itt tartunk akkor e rövidke kis bejegyzésben akár az is szerepelhetne, hogy ki lennék én?! Nehéz kérdés, hisz nem a nevem a lényeg, hanem talán az, hogy mi célból ülök én itt a gépem elött, ezen sorokat gépelve.....és mi célból olvasod te ezt! Nos, hát ezekre a kérdésekre véleményem szerint csak a kakartkterem leirásával tudok válaszolni. Szeretnék segiteni, Neked és igazából minden embernek IS. Pszihológusnak készülnék, ez lenne a nagy álmom. Bár elsősorban, magamat kéne rendbe hozzam. Hiszen élni akarok! Ugyanakkor másoknak is szüksége van rám. A barátaimnak akik minden problémájat sajátomként élek meg-ők pedig még csak eszre se veszik, hogy valami nem stimmel-, a családomnak akiket mindig próbálok a pozitiv gondolkodás felé terelni, annak ellenére, hogy én vagyok a legnegativabb ember akit ismerek. De szükségük van rám. De térjünk csak kicsit vissza a barátokra. A lelki szemetesük vagyok, ez néha ugyan kölcsönös is, de azok a pillanatok már egyre ritkábbak. A problémajukat sajátomként élem meg. Olyan ez mintha az enyem lenne. Ugyanúgy fáj, ugyanúgy sirok miatta, rágom magam olyan döntéseken és eseményeken amik igazából nem is az enyémek..... Enyém?! milyen érdekes kis szó. Hiszen a barátaim. Akkor miért is lehetne bizonyos mértékig az enyém is a probléma. Nos, hát ha hasonló cipőben jársz, akkor biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő irásaimból megtanulhatod, hogy hogyan kell kezelni némely konfliktust, vagy ilyen adotsággal, hogy lehet megtanulni együtt élni!

Köszönöm,
Hugs and Kisses,
Amara